A fájdalom igazi..

A fájdalom igazi... A fájdalom igazi még ha azt is mondják, hogy hamis Egyformán nem tudsz szeretni de külön tudsz gyalázni... Az egyik a szeretetet a másik a szégyent Nem tudom, hol siklott ki... talán mikor megszülettem..? És a szabadságodat elvettem? Vagy csak egy tükör voltam, amelyben nem akartál látni. Könnyebb volt engem összetörni, mint önmagaddal szembeszállni. De egyszer majd elengedlek nem haragból, nem bosszúért... hanem csakis önmagamért... Nem azért, mert ez boldoggá tesz ezt te döntötted el, mikor létezésem megvetetted... Ha valaha újra kezdenéd velem, mondanám: itt vagyok... de elfáradtam, és én már nem maradhatok... Van időm, várhatnék, hogy végre anyám légy... de már nem bírok... számomra köztünk a játék véget ért. Fájdalommal tölt el, miközben ezt leírom... viszont a szabadságom az, ha a köldökzsinórt elvágom... Nem tápláltál rajta keresztül engem... én tartottam magamat életben... Csak ragaszkodtam a meséhez, hogy egyszer átveszed a te szerepedet... A remény meghalt, a csend nagyobb lett és ez neked rendben van, nézed, ahogy elégek... Tombol a tűz, nagy lángok köröttem... te nem segítesz, hanem táplálod, hadd vesszen... Mintha boszorkány lennék, kinek a máglyáját rakod, dobod a fát, de a hamuból is felkel valami, ami már nem rád vár. És mikor minden láng elcsendesül, és véget ér a zaj, én ott maradok önmagamban ahol már nem érsz el majd. Nem lesz több szó, mi hozzád futna, nem lesz több kiáltás, csak az, hogy ami bennem égett, az lett az elengedés és a látás.