A festményen egy nő látható, aki háttal áll a nézőnek, fehér lepelbe van burkolva. A kompozícióban erős a nyugalom és a feszültség kettőssége. A nő előtt felhők lebegnek.
A kép alsó részén a fehér lepel fokozatosan egy mély, intenzív vörös mozgásba merül, amely örvénylik, erőteljes dinamikát adva az egész jelenetnek. Ez a vörös tömeg szinte fenyegető vagy legalábbis nyugtalanító hatást kelt, különösen a tiszta, világos fehér anyaghoz képest.