Nagy Éva

"Egyszerűen imádtam! Sárkányok, romantika, és folyamatos feszültség. Várom a folytatást!"

"Egyszerűen letehetetlen thriller! McFadden úgy ír, hogy a legártatlanabbnak tűnő szituációkban is érzi az ember, hogy valami nagyon nem stimmel a felszín alatt. Ahogy apránként bontotta ki a szálakat és mutatta be a karakterek sötét múltját, szó szerint fájt letenni a könyvet. A főhősnő cselekedetei néhol talán irracionálisnak hatnak, de abban a feszült helyzetben valószínűleg nem is lehetett volna máshogy dönteni. A finálé pedig olyan gyomrost adott, hogy percekig csak bámultam magam elé."

"Egy nagyon megható és mélyen emberi történet, amely sokszor elgondolkodtatott az élet mulandóságáról és arról, hogy mi is igazán fontos a világon. A főszereplő Émile, aki fiatal kora ellenére korai Alzheimer kórral néz szembe, úgy dönt, nem veti alá magát orvosi kísérleteknek, hanem útra kel. Kalandja során megismerkedik Joanne-nal, aki szintén nem egy egyszerű eset. Kettejük road-tripje tele van keserédes pillanatokkal, gyönyörű francia tájakkal, humorral és rengeteg bölcsességgel. A könyv néhol túlságosan melankolikus volt nekem, talán ezért nem kap 5 csillagot, de a végére így is rengeteg papírzsebkendőt elhasználtam. Megindító könyv, ami sokáig a gondolataidban fog élni az elolvasása után."

"Nem is tudom hányszor olvastam már életemen során, de még mindig megsirat a végén. Molnár Ferenc remekműve a hűségről, barátságról és az ártatlanság elvesztéséről egyaránt szól, és még felnőtt fejjel is hihetetlen erővel hat rám. Nemecsek Ernő példája mindannyiunk számára tanulságos lehet: nem számít, milyen kicsik vagy gyengék vagyunk, a bátorság és a tartás az, ami igazi hőssé tesz minket. A grund élete, az einstand, a gittegylet mind-mind olyan fogalmak, amelyek a kultúránk kitörölhetetlen részévé váltak. Bárkinek, bármilyen életkorban szívből ajánlom, mert minden olvasásnál mást és mást tud nyújtani."

"Mindenki azt mondta, hogy ez a rész mérföldekkel jobb, mint a Tüskék és rózsák udvara, és teljesen igazuk volt! Kezdetben azt hittem, hogy nem fogok tudni napirendre térni a karakter dinamikák teljes átrendeződése felett, de Sarah J. Maas hihetetlenül organikusan tudta ezt a változást levezényelni. Rhysand egy pillanat alatt belopta magát a szívembe, a trauma feldolgozás része a történetnek pedig elképesztően mély és hiteles volt. Velaris leírásai gyönyörűek, szinte a bőrömön éreztem az Éjszaka Udvarának csillagfényét. Ez egy tökéletes fantasy folytatás, akcióval, érzelmekkel és olyan befejezéssel, miután muszáj volt azonnal megrendelnem a harmadik kötetet."

"Ez volt a fine dining, akarom mondani a fine writing csúcsa. Chef's Kiss (mert majdnem ez lett a könyv címe). Shen védjegye az ellentétes szereplőállítás, miközben összecsap a siker és a kudarc, a színes és a sötét. Igen, szinte minden korábbi szereplő személyiségjegye megjelenik a műben, majd nagy egészet alkotva összeáll Calla és Ambrose (szándékosan nem hívom Row-nak) személyében. A klisécunami azonban csak a karakterjegyeket jellemzi, de mivel Shenről van szó, így bármennyi tucatfa*szfejet is alkothat, én akkor is külön szívpitvart fogok nekik fenntartani. ♥ Ambrose Casablancas, a gasztroatyaúristen, a Michelin csillagoknál is tehetségesebb szakács, aki másodállásban Midasz király séfsapkában, éppen egy újabb város kulináris világát készül rabigába hajtani. Calla Litvin pontosan az az egyszarvú egyéniség, aki porhanyósságot kölcsönöz Ambrose mellett. Egyedi, harsány, zavarában szavakkal sziporkázó, hangulatait színekben is kifejező szerencsétlenség. Igen, ezek ketten egyszer meggyűrték egy autó motorháztetejét, ami természetesen mennyei aromát kölcsönzött a sztori alapjának. Calla kb 5évre fagyasztóba tette a szülővárosát a Casablancas testvérek miatt, ennek ellenére hirtelen ott találtuk magunkat a nagy adag ellenszenv várostábla előtt, hogy aztán egyenként nyerjük meg újból az életünk két meghatározó szereplőjét. A könyv gasztronómiai kisugárzása mellett pompás volt olvasni, ahogyan Ambrose és Calla verbálisan, majd pedig non verbálisan is megszorongatják egymást. Ambrose-nál a csaj feketelistán tanyázott, de nem annyira, hogy erről a koronaékszereit is értesítse, míg Calla-nál 5év elteltével is közvetlen adagolták Ambrose-t a véráramába. Kettejük érzékszervei folyamatosan túlterhelődtek, ahányszor egymás közelében voltak, és tekintve a tényt, hogy Calla volt Ambrose húgának a legjobb barátnője, bizony elég sokszor hevültünk forráspont feletti állapotra. A férfi haragját abszolút meg tudtam érteni, ahogyan a nő androfóbiájából eredő bizalmatlansága is erős definíciót kapott. Ambrose és Calla annyira kellettek egymásnak, mint apácazárdában a dildók, a szükség mégis törvényt bontott. Calla lett a pincérnő Ambrose éttermében, belépve ezzel a férfi birodalmába. Etimológiai körutunk alatt leckét kaptunk bizalomból és kitartásból, majd sous vide módon megfőztük a városi összképét is. A könyv fele megadta a megváltást, én pedig egy DEFCON 5-ös fokozatú olvasási sebességgel haladhattam tovább. A múlt jelenetei megmutatták, hogy Ambrose mennyire nem tekintett Callára a húga utánfutójaként, a kifilézésre tökéletesen alkalmas traumatikus események után pedig nem volt más hátra, mint kiharapni egy darabot a másikból. Shen természetesen új megvilágításba helyezte a kémiát, mert miért is ne? Bizony drágáim, ezt a pipihusit rendesen meggrilleztük, kb 69féle módon. Elképesztő energiákkal dolgozott az írónő, szinte megszemélyesítette a szeretet és a gyűlölet fogalmait, miközben arra is volt ideje, hogy roppant erős mellékszereplőkkel is komponálja Ambrose és Calla történetét. ♥ Kedves Shen, Ha és amennyiben Tate Blackthorne lesz a folytatásod vezérhímje, akkor neked kell fizetned az elektrosokk terápiámat. Üdv, Missanette"